MAGamról




 Isten hozott kedves Olvasó!
 A  teljes gyógyulás ÖnMAGunk mélyebb megismerésével, felfedezésével kezdődik.
Az évek során a gyógyítási módszerek rengeteget változtak.
Én úgy gondolom, hogy az Új Kor gyógyítási módszere leginkább a
tényfeltárásban és a helyes út, a helyes életvitel rávezetésével ad segítséget a páciensnek..
Segítőként rávezethetjük a pácienset azokra a területekre amelyek a betegség forrásaként jelentkeztek, de neki mindenképpen szervesen ki kell venni a részét a gyógyulásban,- mi az utat és a lehetőséget adjuk meg számára,a  teljes gyógyulás az  Ő hozzáállásán múlik, hogy mit és mennyit tesz meg az EGÉSZSÉGért.

 Gyógyítóként belső isteni Fényed előhívásában tudok segítséget nyújtani, különböző spirituális gyógyítási módszerekkel. Érzelmi, testi utazással, amely által feloldod Önmagad korlátozó rétegeit, ezáltal szabaddá válsz és lelked középpontjába érkezel meg. A testi utazással megtalálod a már fizikai test szintjére leképeződött betegség gyökerét, amely blokkolta testedben a teljes energia áramlását. A sejtekben tárolt emlékeket feltárod, végigmész a megoldás, megbocsátás, elengedés folyamatán, ez által átírod a saját sejtmemóriádat.
Reinkarnációs terápiával megtudhatod, hogy különböző előző életbeli problémás élethelyzetek, betegségek milyen összefüggésben vannak jelen életeddel.
Spirituális gyógyítás során, (kézrátétel) a rajtam keresztül megnyilvánuló Krisztusi FÉNY és SZERETET megtisztítja energiaközpontjaidat, energiatesteidben lévő blokkokat lehetőség és engedély szerint feloldja, és harmóniába állítja. 
Ezenkivül  tanácsadással, vagy csupán csak beszélgetéssel szeretnék segítséget nyújtani, hogy felold az életben felmerülő nehéz helyzeteket, és megtaláld magadban azt a csodálatos Önvalót, aki a kezdetektől fogva Te magad vagy.
Azt a csodát, amely együtt rezdül az Isteni Forrással. És ha ezt a szépséges belső Fényt megtaláltad, akkor rájössz arra, hogy minden Benned van és Belőled indul ki, hisz össze vagy kötve a Forrással, az Örök Létezéssel.
Ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülsz az Isteni Éneddel, aki a Te belső Mestered, az útmutatód.
Az Új Világban már különböző gyógyítási módszerek nem fognak működni.
De tested bölcsessége, Lelked végtelen isteni hatalma mindig megmutatja, hogy a legnehezebb élethelyzetben is mit kell tenned. Hisz Ő a Te a tanácsadód, az útmutatód, aki a kezdetektől fogva ismer Téged, Veled van különböző testet öltések során, így hát Ő mindenkinél jobban tudja, hogy az életben mi a legjobb Neked.
Áldás!
Feketéné Lendvai Katalin
parapszichológus
06/20/380-5100

 Gyógyító Selymek oldalam
 
gyogyitoselymek.blogspot.hu/
ÁhimRé Naplójaahimre.blogspot.hu/



  Magamról 
Bemutatkozom.

Halálközeli élmény, új látásmód


1991,- ben egy műtét kapcsán halálközeli állapotba kerültem. Ez a megélés feltárta előttem azt, hogy a halál után is van élet, és megváltoztatta erről a kérdésről alkotott véleményemet. Ebben az állapotban tapasztaltam meg először egy másfajta létformát, amely felejthetetlen élmény volt számomra.
Itt találkoztam először a testen kívüliség élményével. A mindent átölelő határtalan szeretet, békesség, a mindent magába foglaló és átjáró, öntudatra ébresztő fénnyel, és ebben jelenlevő Fénylényekkel,- akik ma is jelentős hatással vannak életemre. Az orvosoknak hosszú percekig tartott "visszahozni" abból a világból.
Eléggé kétségbe voltak esve, nem tudták mi történhetett velem. Ennek ellenére mikor az egyik orvos megkérdezte, hogy hol jártam és mit láttam, a tőlem kapott válasszal nem igazán elégedett meg, csak sejtelmesen nézett rám, és tagadóan rázta meg a fejét.
Nem hitték nekem el nekem, hogy egy csodálatos helyen jártam, ott, ahol béke, nyugalom és végtelen Szeretet uralkodik. Mindezt azzal magyarázták, hogy biztos a kelleténél több altatószert adtak be, és ezt az egész élményt ennek a hatásának tulajdonították. Ez az élmény jelentős hatással volt az életemre, és teljesen megváltozott hatására az életszemléletem.
Az élet megmagyarázhatatlan helyzeteket és eseményeket teremt, amelyeket akkor magunk sem tudunk értelmezni, csak évek távlatából visszanézve jövünk rá, milyen felismeréshez vezetett. Itt, ezen a ponton vett életem új irányt, és fordultam a látható világból a láthatatlan felé.
Az évek során folyamatosan tapasztaltam és kerestem az utam, amely elvezet a megvalósuláshoz.
A kilencvenes évek legelején történt mindez, akkoriban még nem volt ilyen „nagy divat” az ezotéria.
Az emberek többsége nem volt ennyire nyitott a természetfeletti dolgokra. Csekély volt a kínálat a különböző könyveket és tanfolyamokat illetően. Sok időt töltöttem különböző folyóiratok, könyvek olvasásával, és kitartóan kerestem továbbra is a megfoghatatlant, amit az utam részének tartottam.
Évek teltek el így, és én egy kezdődő porckorong sérvtől szenvedtem már hónapok óta, ami nyomta a lábamban kilépő ideget. Semmilyen alternatív, és orvosi gyógymód nem hozta meg a végleges gyógyulást. Szörnyű fájdalmakat éltem át, ami a munkámban is akadályozott. Abban az időben még női fodrászként dolgoztam, és több esetben csak úgy tudtam dolgozni, hogy a fájós lábamat hajszárítás közben egy széken pihentettem.A véletlenekben nem hiszek, azt mondják a véletlenek mögött Isten mosolyogva áll, nos ezek a véletlenek nekem kedveztek.
Ebben az időszakban költözött a lépcsőházunkba egy orvos, aki többféle gyógymóddal is foglalkozott. Többek közt említést tett, hogy milyen nagy hasznát venném és talán végleges gyógyulást is hozna, ha elvégeznék egy agykontroll tanfolyamot.
Elmondta mi a jelentése, hogy működik. Tetszett a dolog, utána néztem a lehetőségeknek. Szerencsém volt, mert a tanfolyam pár hét múlva kezdődött, egy közeli városban. Két teljes hétvégét vett igénybe a tanfolyam.
Hatására rövid időn belül megváltozott az életről alkotott felfogásom, más lett általa a gondolkodásmódom. Próbáltam a pozitív dolgokat meglátni egy történésben, és ezáltal leginkább a pozitív állítások kerültek előtérbe életemben.
A tanfolyam után hónapokig kitartóan „programoztam”a gyógyulást.
Elképzeltem, hogy újra egészséges lesz gerincem, felszívódik a kitüremkedett sérv, és nem nyomja már a lábamban kilépő ideget, és azt, hogy végleg elmúlnak a fájdalmaim. Rövid időn belül jelentős változást értem el. Mivel ez volt az első sikerélményem, így nagy lendülettel folytattam tovább az utam ebben az irányban.
Az agykontroll tanfolyamot minden embernek szívből ajánlom. Főleg annak, aki erre az útra lép, szerencsés, ha itt fekteti le az alapokat.
A továbbiakban, folyamatosan végeztem el különböző jellegű tanfolyamokat.
Ittam a tudást, a megtapasztalás érzését, amellyel ebbe az új világba kaptam betekintést. De amíg hitünkben nem erősödünk meg, a racionális világ próbál eltávolítani a céltól, és arról az útról amelyre léptünk. Próbál meggyőzni, hogy az a helyes, ha úgy gondolkodsz mint a többi ember. És ha még gyenge vagy hitedben, lehet, hogy kétkedővé válsz. Azon kezdesz el dolgozni, hogy felismerd, - melyik út számodra a helyes, az üdvözítő.
Az én következő állomásom, egy reiki tanfolyam volt. Ennek a tanfolyamnak a hatására gyökeresen más lett Istenről alkotott fogalmam és képem.
„Az ember akkor tölti be az igaz küldetését a Földön, ha felismeri magában az Istent, és másokat Istenként tisztel.”
Mivel gyermekkoromban nem részesültem vallásos neveltetésben, így nem volt egy kialakult Isten képem.
Reiki mesteremnek köszönhetően, a tanfolyam kapcsán felismertem, hogy Isten mindenhol, mindenben jelen van.
Hiszen az Ő keze nyomát csodálhatjuk meg minden teremtett lényben, önmagunkban is. Mindegy, hogy hol találjuk meg Őt, - egy napfelkeltében, a lenyugvó nap sugarában, a természet lágy ölében, gyermekünk mosolyában, társunk ölelésében, - a lényeg, hogy megtaláljuk, és tudjuk, hogy életünk minden pillanatában velünk van. Ha igazán meg akarod találni Istent, rá kell jönnöd, hogy az út a szívedbe vezet, és szíved szeretetében, békéjében tudsz leginkább egyesülni vele.
Isten határtalan szeretetével végtelenül átölel minket, és ha őszintén keressük Őt, segít megtalálni a hozzá vezető utat.
Az én hozzá vezető utam, egy Angyaltanfolyamra vezetett.
A tanfolyamon egy olyan beavatást kaptam, ami számomra maga volt a csoda.
A mester két személyt választott ki beavatandónak, az egyik én voltam.
Megkért hogy lazuljak el, csukjam be a szemem.Figyelmemet próbáljam befelé fordítani. Először vegyes érzések jártak át, izgatottá váltam. Valójában nem tudtam mit kellene éreznem, pár másodpercig semmit sem éreztem. Viszont egy kis idő elteltével hirtelen egész lényemet betöltötte egy határtalan szeretetérzés, amely nyugalommal párosult és lelkem legmélyéig hatolt.
Belső látással különböző színű és alakú fényeket láttam pulzálni, hol kisebb, hol nagyobb formában, betöltve határtalan szeretetükkel.
Annyira megható volt az érzés, annyira ismerős és fájdalmas a felismerés, hogy újra érzem az Angyalok jelenlétét. Átöleltek feltétel nélküli szeretetükkel, és bizonyságot adtak jelenlétükről.
Az öröm a hála érzésével párosult bennem, és zokogásban tört fel belőlem.
A tanfolyam után és a nap hátralévő részében is megmaradt ez a jóleső érzés, nyugalommal, melegséggel járta át a szívemet. Éreztem, hogy újra kaptam egy megerősítést, és ettől végtelen boldog voltam,- szárnyaltam.
Hazatérve boldogan meséltem el a családomnak a velem történt eseményeket, majd másnap a fodrászüzletemben is a vendégeimnek.
Eleinte furcsán néztek rám, nem igazán tudták hová tenni azt a változást amelyen rövid időn belül keresztül mentem.
Aki erre az útra tér, ami számára annyira szép és egyben ismeretlennek tűnik először, meg szeretné osztani az átélt élményeit másokkal is. Megpróbálja rávezetni a körülötte élő embereket, hogy a fizikai léten túl van egy másik valóság.
Ez a valóság, attól hogy nem mindenki látja a lelki szemével, - létezik, és a részünket képezi. Megpróbáljuk elmagyarázni, hogy ez a valóság mit is adhat a számunkra, ha megmerünk nyílni előtte. Sok időbe telt mire saját tapasztalatomon keresztül rájöttem, hogy nem mindenki nyitott a természetfeletti világra.
A kilencvenes évek végén, a könyvesboltok polcai nem roskadoztak ilyen mennyiségben az Angyalos könyvektől.
Talán ennek az lehet az oka, hogy: - az Angyaltörténelem szerint, három korszakra oszthatjuk az Angyalok jelenlétét a Földön.
A jelenlegi korunkban az Angyalok jelenlétének a harmadik hullámát éljük.
Az első hullám, - a Bibliai időkre datálódik, amikor többnyire csak alkalmanként jelentek meg, túlnyomórészt prófétáknak, pátriárkáknak.
A második hullám, - a középkor idején volt, és itt főleg szenteknek és látóknak jelentek meg.
A harmadik hullám, - a tizennyolc- tizenkilencedik században kezdődött. Ebben az időben megjelentek költőknek, művészeknek, bármilyen foglalkozású embereknek, akik nyitottak voltak az irányukban. Mindig is voltak Angyalok, minden időben, de most ebben a különösen nehéz időszakban, még közelebb húzódtak a Földhöz, és többen vannak, mint valaha. Azért jöttek, hogy bátorítsanak minket, és segítsenek a felemelkedés felé vezető utunkon. Fokozott jelenlétüket érezhetjük, hiszen egyre több filmben, és regényben, ábrázolásban lopják be magukat a szívünkbe.
Irányt mutatnak, készek rá, hogy megérkezzenek életünkbe, és ha kérjük, a segítségünkre legyenek.
Az Angyalok különböző irányultságú tanfolyamra vezettek el, az itt hallottakat már a saját szűrőmön keresztül engedtem be és fogadtam el.
Abban az időben, az egyik tanfolyam különösen felkeltette az érdeklődésemet, azonos szemléletet képviseltünk. A legelső alkalommal már az első tíz perc után úgy éreztem,- hazaérkeztem. Nagy hatással volt rám a magyarság értékeinek felvállalása, és az az értékrend, hogy nem kell szégyellnünk magyarságunkat, hanem méltón lehetünk büszkék rá. A magyarság tudat már akkor is mélyen bennem élt, és az előadások hatására egyre jobban felszínre került. Sokféle gyógyítási technikát sajátítottam itt el, de legjobban az ősi gyógymódok, technikák tetszettek.
Ahogy telt az idő, érzékelésem folyamatosan erősödött.
Látni ugyan még nem láttam a körülöttem lévő szellemvilág lényeit, de az energiájukat fokozottan éreztem.
Főleg az éjszakák töltöttek el félelemmel, mikor tisztán éreztem körülöttem a jelenlétüket, de látni nem láttam őket.
Ebből kifolyólag sokszor nem tudtam aludni, volt időm gondolkodni.
Egyre jobban felszínre került bennem az a meggyőződés, hogy a jelenlegi világban az emberek jelentős többsége elvesztette természetes érzékelését és Istenbe vetett hitét, ősi tudását, és nem utolsósorban szertartásait.
Egyre távolabb kerül a természetestől, és ez által egyre messzebb az Istenitől. Kihalófélben vannak az ősi gyógyítási technikák, az ősi szertartások és rítusok, ahol az emberek még Isten közelében éltek és mindennapjaikba is behelyezték Őt.
Ahol a mesék, a mítoszok, szájról, szájra terjedtek, és az idős embernek meg volt a becsülete, tisztelete.
Mivel ő már élete útján jelentős tapasztalatokra tett szert, így azt át tudta adni azt a követő nemzedéknek. Ezáltal kialakult egy olyan ősi közeg, aki Istenbe vetett hittel és tudattal élte mindennapjait, és ezen keresztül megélt tapasztalatait feltárta és beavatta a rend szerinti követőknek.
A mai emberre ez nem jellemző. Egyre jobban eltávolodott a természetes közegétől, és a belső énjétől! Nem igazán hallgat a megérzéseire, a belső hangra, amely segítőként jelentkezik nála, és általában a legkevésbé bízik meg önmagában.
Ebben a mai világban kevés szó esik arról, hogy milyen érzések, lelki folyamatok játszódnak bennünk.
Egyszerűbb elterelni magunkról a figyelmet, hogy ne szembesüljünk saját hiányosságainkkal, és inkább a másik ember felé fordítani figyelmünket. Vele foglalkozni, ítélkezni felette, ahelyett, hogy a saját házunk táján söprögetnénk.
Az ember akarva, akaratlanul is meg akar felelni a körülötte lévő világnak és a kihívásoknak. Ezzel együtt jár, hogy nem saját magukat mutatják, hanem mindenkinek más- mást,- azt az arcukat mutatják, amit elvárnak tőlük.
Talán már azt sem tudják mélyen legbelül, hogy kik is ők valójában.
Azt is elfelejtették, hogy egy csiszolatlan gyémántként jöttünk a világra.
Csak aztán az évek során megélt fájdalmak, a megpróbáltatások, félelem, és a másokkal való azonosulás következtében, ezt a gyémántot egy vastag védőburok fedte el. Azonosulunk vele és elhiszzük, hogy ezek vagyunk.
El kell jutnunk odáig, hogy felismerjük ez nem így van, és szép lassan letisztogatni a ránk rakódott és felvett piszkot. Feltárni és megismerni saját lelkünk nagyságát.
Ez nem megy másképp, csak kemény önismerettel.
Ami nem igazán tartozik a legkellemesebb dolgok közé, mert közben saját hiányosságainkkal is szembe kell néznünk. Valójában, ez egy nagyon nehéz belső munka eredménye. Útközben egyre jobban megismerjük saját magunkat, és ez által közelebb kerülünk az Isteni Önvalónkhoz.
Megértjük, hogy különböző eseményekre miért és hogyan reagálunk, és ha nem tetszik, megpróbálunk változtatni rajta. Ha elég kitartóak vagyunk, és közben nem tudnak eltéríteni az útról, végül célba érünk. Rátalálunk saját igazi nagyságunkra, az Isteni mivoltunkra, a mélyen megbúvó csiszolatlan gyémántunkra, aki valójában mi vagyunk.
Különböző irányultságú tanfolyamok elvégzése után
2001 augusztusában jelentkeztem a budaőrsi parapszichológiai Akadémiára, amit sikeresen elvégeztem.
Az Akadémián nagyon sok érdekes témába kaptunk betekintést, és választhattunk, hogy vizsgát követően melyik gyógyítási területtel foglalkozunk.
Engem továbbra is a regresszió, az életutazás, más néven belső utazás, érdekelt a legjobban. Így hát a későbbiekben a gyógyítás során ezzel kezdtem el foglalkozni, amihez aztán kapcsolódott a spirituális gyógyításban jelenlévő csakra,- auratisztítás és harmonizálás, és egyéb kiegészítő technikák.
Azóta is parapszichológusként gyógyítással foglalkozom, újabb szerelmem pedig a selyemfestés.
gyogyitoselymek.blogspot.com 
 
 
 
Megszólal a belső Hang
 
A parapszichológiai akadémia elvégzése után a természetfeletti világba folyamatos beavatást kaptam.
Most már nem csak hallottam, hanem láttam is Felső Világ Szellemi Lényeit.
A fodrászattal párhuzamosan elkezdetem gyógyítással foglalkozni.
Az egyik kezelés alkalmával megszólalt bennem egy hang, (amit nevezzünk Belső Hangnak), ahogy a páciens egészségi állapotára hangolódtam.
Ez a Hang, különböző gyógynövényeket ajánlott a problémás területekre. Először igencsak meglepődtem, és bevallom őszintén nem mertem ajánlani az illetőnek, - mert nem voltam meggyőződve a Hang tisztaságát illetően.
A kíváncsiságom viszont nagyobb volt annál, hogy annyiban hagyjam a történteket.
Másnap elmentem egy gyógynövény szaküzletbe és rákérdeztem a Hang által megadott listára, és arra, hogy milyen megbetegedésre ajánlják ezeket a gyógynövényeket. Minden megegyezett az általam kapottakkal, bár olyan gyógynövények is szerepeltek a listámon, amelyek bár nagyon hatásosak, de a mostani időben nehézségekbe ütközött a beszerzése, mert réginek számítanak.
A következő kezelésnél, már pár mondatban tanácsot is kaptam az illető életmódjával, jelenlegi problémájával kapcsolatban. Ebben az időszakban már az életutaztatásokon, érzelmi utazásokon kívül, tanácsokat és útmutatásokat is kaptak rajtam keresztül a kezelt személyek. Hála Istennek, ezek a dolgok egyre sűrűbbé váltak, és a visszajelzések minden esetben pozitív jellegűek voltak.
Pár hónap telt el, amikor az egyik reggel meditációban újra megszólalt a jól ismert Hang, és kérte hogy írjam le az üzenetet amit át akar adni.
Kisebb, nagyobb sikerrel ez meg is történt. Valójában nem a szöveg tisztán hallása okozott gondot, hanem az írása. Vagy az azt követő elolvasása?
Az olvasása pedig azért okozott nehézséget, mert ebben az időben még csak úgy tudtam összpontosítani és figyelni az adott üzenetre, a rezgésekre, hogy csukva tartottam a szemem, és úgy írtam. Így az első időben egymásra írtam a sorokat.
Belső Hang formájában jelentkezett az üzenet ami leírásra került, de nem az én gondolataimat tükrözte vissza. Különböző folyamatokon kellett végig mennem, mire nyitott szemmel és összefüggően tudtam leírni a diktált szöveget. Először csak mondatokat, később már oldalakat írtam.
A hit próbáját itt újra átéltem, hiszen meg kellett győződnöm üzeneteim tisztaságáról, ami elsősorban nekem volt nagyon fontos, hiszen óriási fellelőséggel tartozunk magunk és embertársaink felé, hogy mit és milyen tisztasággal közvetítünk. Felelőtlenül nem jelenthetünk ki dolgokat és nem vezethetünk félre embereket.
A megyeszékhelyen elég nagy volt az érdeklődés az ezotériát illetően, így többféle előadás és tanfolyam került megszervezésre, amelyben én is segédkeztem.
Meghívtam előadóként az akadémiai tanárnőmet, és egy- két nevezetesebb előadót, akik későbbiekben tanfolyamot is tartottak. Kikértem a véleményüket az üzeneteim tisztaságát illetően. A válasz számomra megnyugtató volt, így nyugodt szívvel tovább fojtattam az üzenetek írását, és a kezeléseket. Mindez 2002,- ben történt.
A Lélek nyugtalansága
2000 őszén újra szembesültem a halál fogalmával, az anyai nagyanyámat ebben az időben vesztettem el.
A temetésén éreztem a jelenlétét. Ez egy fizikai szemmel nem látható jelenlét volt.
Egy határozott érzés, amit talán a legjobban megfogalmazva, érzéken túli érzékeléssel észlelünk.
Ebben az időben már egyre jobban érzékeltem az ilyen jellegű energiákat, ami számomra meglepően jó érzés, de egyben félelmetes is volt.
A temetés után pár nap múlva, hajnali öt órakor a lakás bejárati ajtaján becsöngettek, de mire kinyitottuk, az ajtó előtt már nem állt senki. Mivel társasházban laktunk, ha az illető lefutott volna a lépcsőn, hallottuk volna a léptei zaját. Ahogy mondani szokták, a hideg végig futott a hátamon.
Ezenkívül még háromszor ismétlődött meg ugyanez az esett. Ebből kétszer ugyanabban az időpontban, egyszer pedig este fél nyolckor. De az ajtóban ismételten nem állt senki.
Mivel elemes csengő volt a bejárati ajtóra felszerelve, az illetőnek közvetlen az ajtó elé kellett állnia, hogy megnyomja, és így csengetett kettőt, ebben az esetben mindig csak egy csengetést lehetett hallani.
Szerintem minden „véletlennek” van oka, és arra a következtetésre jutottam, hogy ez sem lehet az.
Végig gondoltam a történteket, az elejétől a végéig, és próbáltam megfejteni mi történik. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagyanyám akar üzenni valamit nekem, hiszen a temetés után pár nappal kezdődött el ez a csengetés.
De vajon mit akar üzenni?
Édesanyámnak elmeséltem szóról szóra a történteket, de nevetségesnek tartotta. Ő nem nagyon hit a természetfeletti dolgokban, sőt láthatóan félt az ezen irányú megnyilvánulásoktól. Számomra egyáltalán nem volt nevetséges, sőt éppen ellenkezőleg.
Nemsokára megtudtam, hogy a nagyi nem akart hamvasztást, sőt szerintem azt végképp nem akarta, hogy hamvai a férje lefedett sírjának a tetejére, egy lezárt urnába kerüljenek. Hiába próbáltam a megoldást megtalálni, egyelőre a családon belül zárt kapukat döngettem.
A történet egy hét múlva kezdett kicsúcsosodni igazán, amikor Budapestről hazaérkezve, a konyhaszekrényben lévő salátástálak apró darabokra voltak törve.
Pár nap múlva ünnepeltük a férjem születésnapját.
A torta elfogyasztása után, barátaink nem kis megdöbbenésére, a nappali szekrényen lévő üveg polcon, az összes dísztárgyat egy pillanat alatt, mintha egy láthatatlan kéz söpörte volna végig. Egy váza kivételével (amit különben sem szerettem), nem törött össze semmi.
Mindenki megdöbbent. Éreztem, hogy minél előbb meg kell találnom a kézzelfogható megoldást.
Mivel csak a megérzésemre tudtam hagyatkozni, és ezzel szemben semmi kézzel foghatót nem tudtam felmutatni, nem volt könnyű megértetnem a családommal az elmúlt napok történéseit és a jelentését. De aztán nagy nehezen megtudtam értettni Édesanyámmal, hogy mi miért történik, és addig nem fog megnyugodni a nagyi, amíg nem kerül a férje hamvai mellé. Hetek múlva a nagyi végre a méltó helyére került, és ezzel a zaklatás sorozat is befejeződött. Visszaállt minden a régi kerékvágásba. Ezek szerint elérte célját, és megnyugodott a lelke.

Szellemek pedig vannak
 
Szeretném megosztani Önökkel az alábbi történetet, amelyet saját megtapasztalásom által vetettem papírra, hátha tanulságként szolgál valaki számára.

Talán több mint tíz évvel ezelőtt történt, amikor úgy döntöttem, hogy a gyerekek nélkül menjünk el egy hosszú hétvégére, Orfűn kötöttünk ki.
Mivel augusztus huszadika volt, a szálláshelyek zöme már betelt.
Egyetlen szabad szobát, ami aránylag központi helyen volt, egy kis temető mellett álló panzióban találtunk.
Nem tartottam jó ötletnek ezt a helyet, de mivel más lehetőség nem adódott, nem jó érzéssel, de kénytelen voltam bele menni ebbe a megoldásba.
A nap folyamán különösebb dolog nem történt, ez a nap az érdekességét éjszakára tartogatta.
Semmi jelentős dolog nem történt, időben elaludtam. De egész éjjel forgolódtam, nem aludtam jól. Éjfél körül lehetett, mikor arra ébredtem, mintha valami erősen nyomná a mellkasom, amitől alig kaptam levegőt.
Azonnal kinyitottam a szemem, körülnéztem, de közvetlen az ágyam mellett senkit sem láttam. De aztán észrevettem, hogy ágy végénél egy fiatal nő sejtelmes szellemalakja körvonalazódik ki. Régi szabású szürke ruhát viselt, úgy tűnt mintha egy régi korból ragadt volna itt.
Megdöbbentem, nem tudtam mire vélni ezt a dolgot. Láttam a szürke ruhás nőt és mindent megértettem, amit telepatikusan közvetített felém.
Gondolati úton azt kérte, hogy adjam vissza neki az elveszített gyermekét.
Bevallom, nem tudtam mire vélni a kialakuló helyzetet, és azt sem tudtam hirtelen, hogy mit kellene tennem.
Aztán hirtelen eszembe jutott a könyv, amit aznap olvastam.
Arra gondoltam, hogy nem véletlenül olvastam ma pont azt a könyvet, megpróbálok a könyvben leírtak szerint segíteni az asszonyon.
Próbáltam a körülményekhez képest ellazulni.
Behunytam a szemem, vettem egy pár mély lélegzetet, megpróbáltam ráhangolódni a helyzetre és segíteni a szürke ruhás nőnek megkeresni a gyermekét.
A mostani tapasztalatommal már tudom, hogy borzalmasan naiv és felelőtlen voltam egyben, de a tanuló leckét mindenkinek meg kell fizetnie.
A szürke ruhás hölgy hozzám kapcsolódott, vagyis velem tartott...
Én akkor úgy gondoltam, hogy az egészet csak képzelem, erősen akarom, mert nagyon szeretnék rajta segíteni.
„Képzeletben” egy temetőben jártunk és a sírokat nézegettük. Rövid időn belül egy kis tisztásra értünk még a temetőn belül, ahol egy sír mellett megtorpant, tekintetét mereven rá szegezte, és nem akart elmozdulni onnan. Keservesen felzokogott, leborult a sírra, úgy tűnt megtalálta akit keresett.
Hiába kérleltem, hogy jöjjön el onnan, nem tudtam kimozdítani őt abból az állapotból, ami érthető, ha egy anya ily módon szembesül gyermeke elvesztésével.
Pontosan már nem emlékszem rá, hogy mit csináltam, de azt tudom, hogy kértem az Égiek segítségét.
Egy kis idő után fentről egy Fénycsatorna nyílt hídként a két világ közt.
A fenti világ kapujában egy gyönyörű kicsiny fiúgyermek állt, kezével hívogatóan integetett felénk.
Kérleltem az asszonyt, hogy vegye észre a gyermeket, aki már a Fényben él. Azóta sem tudom honnan vettem a bátorságot,(egyetlen lehetséges magyarázatom az akkori tudatlanságom), hogy elkísérjem őt a Fényfolyosó végén lévő Fénykapuig.
Csodálatos és egyben nagyon megható érzés volt, mikor szülő és az elveszettnek hit gyermek egymásra találtak.
Ott maradtak a Fénykapujában összeölelkezve, de még nem lépték át teljesen a Fénybe.
Úgy éreztem mintha egy pillanatra megállt volna az idő. De aztán a következő érzésem az volt, hogy én egyre lejjebb és távolabb kerülök tőlük, - mintha egy mágneses spirál tolt volna fentről lefelé.
Utoljára még egyszer hátra pillantottam, mindketten integettek.
Az anya átlépve a Fénykapuján ölében gyermekével integetett, és azzal búcsúzott el tőlem, hogy - Áldjon meg az Ég!
Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el. Olyan volt az egész mint egy álom, vagy mintha a képzeletem játszott volna tréfát velem, valójában nem tudtam megállapítani mi belőle a valóság, - de akkor nagyon is valóságosnak tűnt a dolog.
Egy biztos, borzalmasan kifárasztott a dolog, utána egyhuzamban aludtam reggelig. Másnap hazafelé lelassítottunk a temető előtt.
Kíváncsi voltam, hogy a képzeletem szüleménye-e az a kis tisztás, vagy valójában létezik. És a látvány megdöbbentett, ugyanaz volt a hely, és minden pont úgy helyezkedett el ahogy éjjel láttam.
Gondolhatják, hogy megdöbbentem a felismeréstől, mert ezek szerint nem a képzeletem szüleménye volt ez az egész dolog.
Valójában úgy tekintettem vissza az elmúlt éjszakára mintha egy filmet néznék, csak éppen én voltam benne a főszereplő.
Nem tudtam hová tenni ezt a dolgot, főleg nem tudtam megbeszélni a történetemet érdemben senkivel.
A valódi beavatás még csak hazaérkezésünk után kezdődött, de ezt majd a második részben mesélem el.
 
A szellemi világ lényeit sokféleképpen érzékelhetünk.
 
A fátyol mögé belátni, amely a látható és a láthatatlan világot választja el egymástól, nem mindig tartozik a legkellemesebb dolgok közé.
Főleg abban az esetben nem, amikor ez felkészületlenül ér bennünket, egyik pillanatról a másikra történik. Ha nincs mellettünk egy szakavatott ember, aki segítséget tudna nyújtani, igen kellemetlenné válhat a helyzet.
Léteznek olyan láthatatlan erők, és jelenségek, ami a fizikai szem számára láthatatlan, és csak érzéken túli érzékeléssel láthatjuk őket. A körülöttünk létező valóság 99%-át, különböző lények sokasága tölti be, aminek mindegy 1%-át, látjuk valójában. Ezt az 1%-ot, nem csak magas rezgésű Fénylények töltik be, hanem olyan alacsony rezgésű lények is (nevezzük őket földhöz kötött szellemeknek, halottaknak), akik a haláluk után nem találták meg a fénybe vezető utat.
Ennek többféle oka lehet:
A legtöbbjük azt sem tudja, hogy meghalt. (például egy tragikus baleset által váltott létformát).
Sok esetben kötődnek az itt hagyott szeretteikhez, otthonaikhoz. Vannak olyan esetek, amikor nem tudja elengedni hozzátartozóját, vagy éppen fordítva, és ilyenkor a szellem a földi szférában bolyong.
Függőséget alakítottak ki az itteni világban (drog, alkohol, kábítószer), és továbbra is ennek kiélésére törekszenek.
Legtöbbjük látja a halálakor elébük siető szellemi segítőket, elhunyt rokonokat, akik szeretnének segíteni az átmenetben, de félnek elfogadni azt, mivel nincsenek tudatában, hogy milyen világba kapnak belépést.
Általában az itt maradottak is megnehezítik a fénybe lépést, mivel az erős kötődés, itt tarthatja a haza készülő lelket. Erős hit, és nagy lelki erő kell hozzá, hogy elengedjük szeretteinket, és az Úr kegyelmébe ajánljuk Őket.
A legtöbb, amit tehetünk, imádkozunk értük, hogy minél előbb találják meg a Fénybe vezető utat.
 
Ezt szolgálja a gyász, amely a zsidó hagyomány szerint: 
- A fájdalom három napját 
- A gyász hét napját
- A gyászból fokozatos talpra állásának 11 hónapját foglalja magába.
A gyász hatását az eltávozottakra kitűnően példázza ez a kis történet:
 
 
A könny korsócska
 
„Élt egyszer egy anya, és gyermeke. Az anya teljes szívéből szerette ezt az egyetlen gyermekét, nélküle nem tudott sem élni, sem létezni.
Az Úr azonban nagy betegséget küldött a Földre. Ez a gyermekeket sújtotta, és utolérte ezt a gyermeket is, aki ágynak esett, és halálosan megbetegedett.
Anyja három nap és három éjjel virrasztott, és sírt, imádkozott szeretett gyermeke mellett, de az meghalt.
Ekkor hatalmas és kimondhatatlan fájdalom ragadta el az anyát, aki most egyedül maradt ebben az egész világban. Nem evett, nem ivott, három napon és három éjszakán át szüntelenül sírt, a gyermekét szólongatta.
Amint fájdalommal eltelve így ült azon a helyen, ahol gyermeke meghalt, szinte félájultan a fájdalomtól, és kimerülten a sírástól, csöndben kinyílt az ajtó.
Az anya megrettent, mert elhunyt gyermeke állt előtte. Boldog Angyalka lett belőle, mosolygott, - édesen, ártatlanul és gyönyörűen, - mintha megdicsőült volna.
Kezében azonban egy korsócskát tartott, amely színültig volt.
A gyermek megszólalt:
Drága anyám, ne sírj többet értem! Nézd, ebben a korsócskában a könnyeid vannak, amit értem ontottál, - A gyász Angyala gyűjtötte össze őket ebben az edénybe.
Ha csak egyetlen csepp könnyet is ejtesz még értem, kicsordul a korsócska, és akkor nem lesz nyugalmam a sírban, sem boldogságom az égben.
Ezért drága anyám ne sirass engem tovább, mert fölvétettem az égben, boldog vagyok, és az Angyalok a játszótársaim.
Ezzel eltűnt a halott gyermek, anyja pedig ettől fogva nem siratta, hogy ne zavarja nyugalmát és mennyei békéjét.”
 
Szellemek pedig vannak 2. rész
 
Az első rész ott fejeztem be, hogy a valódi beavatás hazaérkezésünk után kezdődött, mivel otthon vettem csak észre, hogy hozzánk csapódott egy pár „potyautas”.
A segíteni akarásom ettől a naptól fogva hónapokig pokollá tette az életünket. Rendszeressé vált, hogy minden éjjel arra ébredtem fel,  hogy segítséget kérő lelkek állnak az ágyam mellett. Kérleltek segítsek nekik ebben és ebben a dologban, vezessem haza őket a Fénybe.
Gondolhatják milyen kellemes érzés volt éjjel kettőkor vagy éppen háromkor arra ébredni, hogy már megint nem stimmel valami körülöttem.
Bevallom őszintén először nagyon megijedtem és féltem tőlük.
Nemcsak szelíd lelkek kérték a segítséget, hanem néha megjelentek nagyon haragosak is, akik iszonyú energiákat mozgattak meg.
A Fénybe indulók közt sok olyan lélek volt, akit röghöz kötött szellemként emlegetnek, mert bent ragadt az idő fogságában, és nem tudott átkelni a Fénybe. Többségük a régi korok viseletes öltözékében jelent meg előttem. Némelyik iszonyúan nézett ki, megsebesülve, a ruhája cafatokban lógott rajra. Érzésem szerint azt ruhát viselte amelyben a halálát lelte.
Sebesülten, tele félelemmel, kereste a helyét, valójában azt sem tudta, hogy hol van, de azt sem, hogy már nagyon régen befejte a földi életét.
Többnyire ilyen formában jelentek meg előttem, és könyörögtek, hogy segítsek neki.
Nem tudtam mit tenni, ahogy tudtam segítettem.
Minden egyes alkalommal Mihály Arkangyal segítségét kértem, hogy vezesse őket haza a Fénybe. A kérésem után rövid idő múlva megnyílt a Fénycsatorna  a két világ között, és ők beléptek a Fénybe. De sokan voltak közülük olyanok, akik nagyon féltek, őket szintén el kellett kísérnem a Fénykapuig.
Pár nap alatt odáig jutott a dolog, hogy a lakásom már egy átjáróhoz hasonlított leginkább. Nemhogy elfogytak volna a lelkek, hanem inkább megszaporodtak, mintha valahonnan neszét vették volna a többiek is, hogy itt segítséget kaphatnak.
Egyik megdöbbentő élményem közé tartozik a következő eset.
Az egyik vendégemnek pár hónappal azelőtt hunyt el a tizennyolc éves fia, aki egyik éjszaka felvette velem a kapcsolatot. Kérte, hogy adjak át egy üzenetet az édesanyjának.
Bevallom őszintén nagyon megrázott kapcsolatfelvétel. Nehéz volt átélni, ahogy elmesélte mi történt vele. És azt a fájdalmat is elviselni, ami még akkor a részét képviselte.
Mert tudják, amikor kapcsolatot teremtünk egy lélekkel aki befejezte a földi életét, a benne lévő fájdalmak, és érzések még jelen vannak, és ezeket az érzéseket automatikusan mi is megérezzük.
Az Angyalok segítségét kellett kérnem először a fájdalmai feloldására, és utána kértem csak, hogy vezessék őt a Fénybe.
A neheze viszont csak ezután következett. Hiszen tolmácsolnom kellett az elhunyt gyermek üzenetét az édesanyának. De hála Isten az Égiek ebben a segítségemre siettek.
Abban az időben még az eredeti szakmámat gyakoroltam, a fodrászatot.
A Sors úgy intézte, hogy az édesanya, az eset után pár nappal jött hozzám hajat csináltatni. Nagy kihívás volt számomra közölni a tényeket, mivel nem tudtam mennyire nyitott ebben az irányban, és egyáltalán mennyire fogadja el a szellemvilág létezését.
Szívszorító érzés volt szembesülni az anya fájdalmával. A fia által kapott üzenetet elfogadta, sőt, több pontban visszaigazolta gyermeke szokásait, és megígérte hogy amit kért tőle, megpróbálja minél előbb betartani.
A történtek után valójában nem tudtam ki az akinek segítettem.
A gyermeknek aki hazatért a Fénybe, vagy talán a szülőnek?
Vagy talán mindkettőnek?
Most ha visszanézek az akkori időszakomra, nagy hasonlóságot érzek az én történéseim és a Szellemekkel suttogó film között.
Ezután az eset után, több ízben szembesültem közvetlen környezetemben a halál fogalmával. Nem igazán tudtam mire vélni az egészet, és főleg azt, hogy mit tudok tenni ilyenkor.
Mit kíván tőlem Isten ebben az esetben?
A vendégeim családtagjai közül is ebben az időszakban néhányan elhunytak.
Ilyenkor az ember automatikusan kifejezi részvétét, és ennek hatására elindult egy párbeszéd. Elég volt annyi a legtöbb esetben, hogy adtam a figyelmemet az illetőnek, ő pedig kibeszélte magából a fájdalmát, és már ez is egy kis könnyebbséget jelentett számára. De olyanra is volt példa, aki nyitottabb volt ebben az irányban, hogy a tapasztalataimat megosztottam vele, és egy reményt adott számára, hogy a földi sík elhagyásával nem fejeződik be az élet.
Ez a folyamat számomra elég hosszú ideig eltartott, vagy csak a kellemetlensége miatt tűnt annak, igazából már nem is tudom.
De visszakanyarodva a saját otthonomra, ott még mindig nem állt helyre a nagybetűs rend.
Az ismerősök, a szakavatottak többféle praktikákat ajánlottak a „rendtételhez”, de egyikkel sem mentem sokra.
A nyár hátra lévő része így telt el, de közben folyamatosan kértem az Égiek segítségét, hogy találjam meg a megfelelő megoldást a fennálló helyzetre, ami már tarthatatlannak tűnt számomra.
Egy alkalommal aztán az akadémián ajánlott könyvet kerestem az Elixír könyves boltban, mikor megakadt a szemem Szabó Judit: Belső érzékelés kézikönyvén. Ahogy kinyitottam a könyvet tudtam, hogy a kezemben van a megoldás. És valóban így volt, mert rövid időn belül sikerült helyre állítani a rendet.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek aki szellemi útra lép. És óva intek mindenkit, hogy felkészületlenül bele avatkozzon a szellemvilág dolgaiba, még ha a segítő szándék is vezérli tetteit.
Tudomásul kell vennünk, hogy a beavatást mindig az élet adja, az akkori tudatállapotunknak megfelelően.
Én sem véletlen kaptam betekintést ebbe a világba is, ahol szembesülnöm kellett saját félelmeimmel és kétségeimmel, de mindebből tapasztaltam, és ezt a tapasztalást tovább tudom adni.
Később aztán az akadémián tanultak hatására szembesültem vele, hogy szellemi segítőim mekkora védelemben részesítettek ebben az időszakban az alacsony rezgésű szellemi lényekkel szemben.
Tudnunk kell, hogy mindennapjainkban, a szellemi erők hatással vannak az emberekre, „fentről és lentről”egyaránt.
Többnyire segítő szándékkal, támogatással fordulnak felénk, de bizony vannak, akik egy idő után haragossá válnak és támadnak.
Ha körülnézünk a világunkban, és nagyobb figyelmet fordítunk azokra a tényezőkre és erőkre, amik hatással vannak életünkre,- észre vehetjük, hogy mindennap az előbbre jutásunk, és fejlődésünk érdekében meg kell küzdenünk „a háttér világgal,” akik különböző helyekről befolyásolnak minket.
Sugallják a jót, avagy a másik oldalról a bennünket gyengítő dolgokat.
Általában az érzéseinken, a lelkünkön keresztül tudnak a legjobban hatni ránk.
Itt kap nagyon fontos szerepet a pozitív gondolkodás, és nem utolsósorban a hit.
Mennyi, és mi az, amit beengedünk magunkba? Mit fogadok el, és kitől? Kihez fordulok, ha szükségem van segítségre? Ha az embernek megvan az Istenbe vetett hite, és imáival hozzá fordul, ebben az esetben tudnak a mellé rendelt Fény Erői segítséget nyújtani. De ne felejtsük el, ezt minden esetben kérnünk kell!
 
Egy Lélek segítséget kér
 
Fodrászként dolgoztam még, mikor az egyik vendégemnek tragikus hirtelenséggel hunyt el a tizennyolc éves fia, aki egyik éjszaka felvette velem a kapcsolatot.
Kérte, hogy adjak át egy üzenetet az édesanyjának.
Bevallom őszintén nagyon megrázott kapcsolatfelvétel. Nehéz volt átélni, ahogy elmesélte mi történt vele, és azt a fájdalmat elviselni, ami még akkor a részét képviselte.
Nem tudom tudják-e, amikor kapcsolatot teremtünk egy lélekkel aki befejezte a földi életét, a benne lévő fájdalmak, és érzések még jelen vannak, és ezeket az érzéseket automatikusan mi is megérezzük.
Az Angyalok segítségét kellett kérnem először a fájdalmai feloldására, és utána kértem csak, hogy ha lehetőség van rá vezessék őt a Fénybe. Az Égiek megengedték, hogy belső látással végigkísérjem a fiú Fénybe vezető útját.
Őszintén bevallom, olyan megrázó hatással volt rám, hogy jól kisírtam magam.
A neheze viszont csak ezután következett, hiszen tolmácsolnom kellett az elhunyt gyermek üzenetét az édesanyának. Hála Isten az Égiek ebben a segítségemre voltak. A "Sors" is közrejátszott az egészben, mivel úgy intézte, hogy az édesanya, a Lélek Fénybe vezetése után pár nappal jött hozzám hajat csináltatni.
Fogalmam sem volt hogy fogom vele közölni az átélt eseményeket, mindez újabb kihívás volt a számomra. És azt sem tudtam mennyire nyitott ebben az irányban, egyáltalán mennyire fogadja el a szellemvilág létezését.
Szívszorító érzés volt szembesülni az anya fájdalmával.
A fia által kapott üzenetet elfogadta, sőt, több pontban visszaigazolta gyermeke szokásait, és megígérte, hogy amit kért tőle, megpróbálja minél előbb véghez vinni.
A történtek után valójában nem tudtam ki az akinek segítettek az Égiek.
A gyermeknek aki hazatért a Fénybe, vagy talán a szülőnek?
Reménykedtem, hogy mindkettőnek.
  Ahogy visszanézek az akkori időszakomra, nagy hasonlóságot érzek az én történéseim, és a Szellemekkel suttogó film között.
Ezután az eset után, több ízben szembesültem közvetlen környezetemben a halál fogalmával. Nem igazán tudtam mire vélni az egészet, és főleg azt, hogy mit tudok tenni ilyenkor. Mit kíván tőlem Isten ebben az esetben?
A vendégeim családtagjai közül is ebben az időszakban néhányan elhunytak.
Ilyenkor az ember automatikusan kifejezi részvétét, és ennek hatására elindult egy párbeszéd. Elég volt annyi a legtöbb esetben, hogy adtam a figyelmemet az illetőnek, ő pedig kibeszélte magából a fájdalmát, és már ez is egy kis könnyebbséget jelentett számára. De olyanra is volt példa, aki nyitottabb volt ebben az irányban, hogy a tapasztalataimat megosztottam vele, és egy reményt adott számára, hogy a földi sík elhagyásával nem fejeződik be az élet.
Ez a folyamat számomra elég hosszú ideig eltartott, vagy csak a kellemetlensége miatt tűnt annak, igazából már nem is tudom. A lépcsőfokokat csak egyénként lehet megjárni, és úgy látszik nekem ezeket a dolgokat tapasztalásként meg kellett élnem.


2003 végétől folyamatosan közvetítek az Égi és Földi világ között.
Közvetítéseimet, írásaimat azért teszem közzé, hogy tőlem telhetően segítséget nyújtsak az Fénytestvéreimnek az útkeresésben, az előrelépésben.
Kérem fogadják szeretettel, ezen az oldalamon találják meg:
lendvaykati.gportal.hu/
Feketéné Lendvai Katalin
Spirituális nevem: ÁhimRé jelentése Csillagfény
Áldás!


"Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére.
Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál."/Paulo Coelho /
 
 
Előadásom a Hévíz Galéria dísztermében
 
Nosztalgia Teaház
Angyalok a mindennapjainkban

 
Egy tűt sem lehetett volna leejteni a Hévíz Galéria dísztermében március elején, amikor a Nosztalgia Teaházban Lendvay Katalin parapszichológus vendégeskedett, aki az „Angyalok a mindennapjainkban” címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást.


Az okleveles, Veszprémből érkezett gyógyító – aki szerint minden tudás, bölcsesség és hatalom kulcsa: a szeretet – immár hét éve állította az angyalok energiáját a regressziós terápiájának középpontjába.
A parapszichológia mestere a segítő, fényből álló szellemlények pozitív energiáját használva csakra és aura tisztítást hajt végre, és éteri kötelék levételt végez, melyből rögtönzött ízelítőt is adott a spirituális tanok iránt érdeklődőknek. Mint elhangzott: az angyalok mostanság közelebb húzódtak a földhöz, mert még intenzívebben kívánnak segíteni az embereknek.
Első hullámban a próféták érájában, második hullámban pedig a középkori látnokoknak jelentek meg, megjelenésük harmadik szakasza pedig napjainkra datálódik.
Az Isten fényeként, gondolatvivő hírnökeként, hírvivőként aposztrofált lények összekötő kapocsként szolgálnak az emberi és isteni világ között.
Ők csak a jó kéréseket hajlandók teljesíteni, azokat, amik összhangban vannak a Mindenható feladattervével. Védelmükre, szeretetükre szükségünk van a mindennapokban és csak különösen emelkedett tudatszinten lévő kiváltságosok képesek látni a segítésre szegődötteket.
A hét arkangyal közül Mihály, Ráfael, Gábriel és Uriel rendelkezik a legnagyobb hatalommal és erővel.
Létezik angyala a születésnek, az anyaméhnek, a tanításnak, a védelemnek, de még az ébresztésnek is.
Az imádság angyalai Krisztust szolgálják, de vannak angyalai a tudatosságnak, a beavatásnak, az ünnepeknek, szertartásoknak és persze a halálnak is.
A véd- és őrangyalokat hittel gyakorta kell kérni, és ők örömmel segítik, ha kell, minden lépésünket. (2006)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése